Hordozás? Hallgass az ösztöneidre!

Te is hordozol

Amikor az első gyermekem született (2007-ben), akkor bejött hozzám a kórházi szobámba az orvosom, és csak ennyit mondott:
"Emese! Bármit írnak a szakkönyvek, bárki bármit mond, maga hallgasson az ösztöneire".

Nem indult felhőtlenül az anyaság, beleestem az elején a "3 óránkénti" hibába, és abba, hogy órákig altatom a babát a karomban, mert a kiságyban "kell" aludnia. Ezt sugallta a külvilág, én meg azt gondoltam, ez a helyes.

Hordozás? Hallgass az ösztöneidre!

Miért szoptassam 3 óránként? Mikor hol 1,5, hol 4 óra múlva éhes. Ahogy én is.
Miért kellene ébreszteni éjjel (na azért ezt nem csináltam), hogy egyen? Mikor én sem eszem éjjel, és amúgy végre alszik.
Miért tegyem le a kiságyba? Már ahogy közelednek a rácsok, úgy lesz egyre hangosabb a gyereksírás.
20 perc múlva úgyis felébred...

Egy idő után azonban elkezdtek munkálkodni bennem az ösztönök, az érzéseimre hallgattam és kezdett minden helyrejönni, a környezetem meg látta, hogy ez jó nekem is, és a babámnak is.

Hallgass az ösztöneidre

Ösztönlények vagyunk, tudjuk mi kell a babának. BIZTONSÁG. Ereszd el a külvilágból jövő "jó tanácsokat" és figyelj a babádra, figyelj befelé.
Akkor akarod szoptatni vagy cumisüvegből etetni és összebújni, amikor azt mindketten igénylitek? Tedd azt.
Nincs szíved letenni a kiságyba, inkább alszik a mellkasodon? Tedd azt.
Egész nap kézben lenne a kicsi és te csak viszed, csak viszed? Hordozod. Neki nincs szüksége másra, csak rád! Te vagy neki az élet, a minden. Utánad sír minden alkalommal. Te vagy a vigasz, a boldogság, a levegő.

Ha nem megy a kiságyban alvás, ne hagyd sírni, vedd fel, nyugtasd meg.
Ha unja a babakocsit, mert többet akar látni, a közeledben akar lenni, vedd fel.
Ha melletted/rajtad tud jókat aludni, vedd fel.
Ha kéne már egy kis házimunkát végezni, de neki te kellesz, vedd fel. A házimunka megvár.
Vásárolni kellene, füvet nyírni, befejezni a stoppolást, kimenni a postáshoz de neki te kellesz? Vedd fel.
A tesónak is szüksége van rád, de a picinek is? Felveszed ugye?
De!



Nem úszhat örökké a lakás - apa amúgy sem érdemli meg. :) Nem kell a babakocsihoz ragaszkodni, lehet kompromisszumot kötni. Nem kell úszni hagyni a lakást - akármeddig nem lehet húzni, ahogy a bevásárlást sem. A testvérről nem is beszélve. Jó lenne ha nem sírna? Kellenének a kezeid?

Megoldás?
Hordozás!

Ösztönösen tudod, hogy ezt igényli a kicsi. Ha kielégíted a szükségleteit, kapsz egy nyugodt, keveset síró babát, és két szabad kezet, amivel megnyílik a tér, a idő, és belefoghatsz szinte bármibe.
És hidd el, hiába jön rád néha a szaranya érzés (jaj már megint sír, mit rontottam el?), hiába mondják meg mások mit csinálj, a babádnak te vagy a legjobb, és legtökéletesebb ANYA. Az ösztöneid pedig működnek.

Facebook hozzászólások: