Mi a különbség a kenguru és a babahordozó között? A köznyelvben sokszor az úgynevezett egészséges babahordozókra is azt mondják, hogy kenguru, ezért gondolhatnánk azt, hogy nincs különbség a kettő között. De van, méghozzá eléggé jelentős.
A helyes hordozóeszköz választásnak fontos szerepe van és vele a helyes használatnak is, de most lássuk mi is a helyzet a sokak által ismert "hagyományos" szűk terpeszű kenguruval?

A szűk terpeszű kenguruk hátrányai

Ha szűk terpeszű kenguru vásárlása előtt állsz, lebeszélnélek erről a hordozóeszközről.
Ha pedig már kenguruban hordod babádat, megdicsérnélek, mert mindenkori tudásod szerint a legjobbat akarod kisbabádnak, és a legjobbat is teszed vele: ott hordod őt, ahol a legnagyobb biztonságban van. Majd utána mutatnék neked olyan eszközt, mely biztosan egészséges nemcsak kisbabád, hanem a te számodra is - bízva abban, hogy a bugyikengurut nem fogod többé használni.
A "bugyikenguruk" ugyanis nem tartoznak az egészséges babahordozók közé. Lássuk miért:

A szűk terpeszű kenguruk káros hatásai

A szűk terpeszű hordozók alatt a bugyikengurukat értem. A szűk terpesz a fent említett módon nem adja meg az ortopéd szempontból vett helyes csípőtartást, ezért fennállhat a csípődiszplázia veszélye. 

Mivel ebben a hordozóeszközben lóg a baba egy keskeny alátámasztáson, (gondoljunk csak arra, milyen lógó lábakkal egy gerendán ülni, ami a lábunk között fut) kisfiúk esetében fennállhat a herezúzódás veszélye is. 

A kenguruk általában mesterséges, merev, mű anyagokból állnak, melyek nem követik a baba helyes fiziológiás testtartását. Ezáltal – mivel nincs pontról pontra megtámasztva a kicsi -, még befelé fordított pozícióban is terhelt állapotba kerül. A babától elálló merev hordozó nem segít a teher elosztásában, így a baba súlya ráterhelődik a csípőtájéki részre és gerincvonalra (mintha ülne a földön megrogyva), mely terhelés egy ülni nem tudó babánál gondokat okozhat.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a babák egy egészséges hordozóban nem "ülnek", illetve nem úgy "ülnek", mint a földön, ezért semmi szükség nincs arra, illetve nem lehet feltételként megszabni sem, hogy a baba pl. mei tai vagy csatos hordozó használatához ülni tudjon. Ezzel kapcsolatban itt olvashatod a cikkemet.

A babák közül 10-ből 10 azt rágcsálja, ami a szája közelébe kerül. Jelen esetben egy műanyag hordozóeszközt. Ez sem túl szerencsés. 
A kengurut hamar kinövi a baba.
Újszülöttek hordozására sem ajánlom.

A kenguruk negatív hatásai a hordozó személyre

A kengurut nem lehet elég magasan "puszimagasságban" rögzíteni a hordozó személyen. Ezáltal a has magasságában lógó baba húzza előre a szülőt, aki folyamatosan ellentart, így a derék- és hátfájdalmak elég hamar kialakulhatnak. Egy egészséges hordozóeszközben a kettőtök súlypontja a lehető legközelebb van (és helyes magasságban), optimális terhelés elosztást biztosítva. Ez egy bugyikenguruval nem tud megvalósulni.

A kenguru pántja vékony, nem párnázott, ezért hosszú távon kényelmetlen lehet, vághat viselőjének. 

A kengurukat átalában elöl hordozásra találták ki, így ha a baba eléri az elöl hordozás súlyhatárát – és még nem nőtte ki a hordozót -, akkor vagy kénytelen a szülő lemondani a hordozásról, vagy szenved a számára tehernek megélt súly alatt – még ha kisbabájáról is van szó. 

A kenguru nem tartozik a komfortos hordozóeszközök közé, a hordozó személy általában lábával rugdossa az alacsonyan lévő baba lábát, sokszor pedig a himbálódzó csomagot minimum még egy kezével tartja is. Itt pedig elveszti azt az előnyt a babahordozó eszköz, hogy visszaadja a szabad kezeidet.

Kifelé ne!

Avagy miért ne hordozzuk babánkat arccal kifelé fordítva?

A kifelé hordozás vélt előnyei és valós hátrányai

"De hát úgy szeret nézelődni". "Máshogy nem marad meg, csak kifelé fordítva".
Sokszor hallani ezeket a kijelentéseket. Ilyenkor a szülő a legjobb tudása szerint cselekszik, arccal kifelé fordítja babáját, hogy az jobban lásson. De ez a pozíció számos veszélyt rejthet magában. 

Ha a kifelé hordozás ortopéd szempontból vett veszélyes oldalát nézzük, azt már fent felsoroltam. Tennék azonban egy kiegészítést: 

A kifelé hordozás és a szűk terpesz (lógó lábak) homorításra kényszerítik a babát. Nekik a hátizmuk még fejletlen, ezért ha olyan dolgot kénytelenek csinálni, amit maguktól még nem tudnak, terhelt állapotba kerülnek. 
És bizony azt a fejecskét is, ami testük egyharmadát teszi ki, igen nehéz pihentetés nélkül tartani. Ha elalszanak, nincs megtámasztása a fejnek, hacsak a szülői kéz be nem segít. 

A hordozásban - többek között - az a nagyszerű dolog, hogyha a baba elfárad, csak lehajtja a fejecskéjét, és elalszik. Ez ebben az eszközben kifelé fordítva kényelmesen nem tud megvalósulni. 

Ha sok nekik a szemből jövő információ (fények, zajok, idegenek), nem tudnak megnyugvást találni hordozójuknál, mert csak lógnak kifelé az ingergazdag világba. 

Sok esetben a "túlpörgetett", sok információt kapott babáknál a nap későbbi szakában látszik ez a túlterheltség, egy esetleges vigasztalhatatlan sírás formájában. Legtöbb esetben azonban az említett stresszes szituációtól azonnal sírni kezdenek.

Egészséges megoldások az arccal kifelé történő hordozás helyett

Megoldásként a kifelé hordozás helyett a csípőn- és háton történő hordozást ajánlom. Alapesetben elöl befelé fordítva hordozzuk a babát, de ha már nagyobbacska és kifelé tekereg, illetve tolja el magát tőled, akkor a látótér megnövelése érdekében köthetjük csípőre vagy hátra - babahordozótól függően. Egyéntől függően választható magasságba lehet kötni a kicsit, aki annyit lát a világból, mint akár maga a hordozó személy. 
Számos megoldás létezik arra, hogyan tudod komfortosan, egészségesen és biztonságosan hordozni babádat. 
Nálunk csak egészséges, nemzetközileg és magyar ortopéd főorvos által minősített babahordozókat találsz.

A babahordozás egy életre szóló ajándék.
Hordozz te is! Válaszd ki a nektek való hordozót! Mi szívesen segítünk!