Egy igazán megosztó téma.
Vajon tényleg elrontjuk a babát a babahordozással?
Ismerős nektek is?
Csak néhány állandó kérdés, kijelentés a hordozással kapcsolatban, amikkel nap mint nap találkozom:
Egy újabb téma, amihez mindenki ért, mindenkinek van véleménye. Jótanácsok tömkelegét kapjuk a gyerekneveléssel, babahordozással kapcsolatban, de amikor ott állunk egy újszülöttel, egy síró csecsemővel, egy nyugtalan babával, egy gyerekkel, aki a mi felelősségünk, és nekünk kell megoldanunk a helyzetet, remélhetőleg rájövünk - és lesz bátorságunk felismerni -, hogy senki másra nem hallgathatunk csak a babára és magunkra, az anyai ösztöneinkre, és merünk aszerint cselekedni, amit helyesnek érzünk.
Hogy azért ne érezd annyira egyedül magad anyaként, nőként ebben a helyzetben, egy kis segítséget azért ad hozzá a tudomány is. : )
Nézzük először az alvást.
A kisbabák alvási ciklusai különböznek a felnőttekétől. Míg a felnőttek többnyire azonnal képesek mély álomba merülni, addig a csecsemők az első hónapokban először könnyű álomba kerülnek és húsz perc vagy még hosszabb idő múlva fokozatosan kerülnek át a mély álom fázisába.
Biztosan tapasztaltad már azt, hogy szoptatás, sétálás vagy ringatás során a baba szeme be-becsukódik, elszunnyad, de légzése rendszertelen (periodikus, ami teljesen normális), szemhéja mozog, viszont abban a pillanatban, hogy leteszed őt az ágyba felébred, és sírni kezd.
Ennek amúgy nagyon egyszerű oka van, ami az alvásperiódusukban keresendő. Amikor a baba elérkezik a felszínes alvás fázisba (igen, ez az a bizonyos kb. 30 perc), akkor alvása felszínessé válik, könnyen megébred. Ha egyedül van egy kiságyban, akkor bizony ő észleli, hogy egyedül van, védtelen, nem tud magáról gondoskodni, és beindul a kis riasztója anya után. Viszont ha babahordozóban éri el őt ez a felszínes fázis, ki sem kell nyitnia a szemét, érzékeli, hogy anyán van. Megvan a szükségleteit kielégítő testkontaktus, érzi az illatokat, hallja a szívhangot és visszaalszik. Ha biztonságban érzi magát, minden egyes megébredés után könnyen visszaalszik.
Ezért van az, hogy a kisbabáknak létszükséglet a testkontaktus. Hiszen ez garantálja számukra a túlélés esélyét. Nem holmi hóbort náluk az, hogy szinte mindig rajtad szeretnének lenni, hanem elemi szükséglet.
Minél inkább kicsi egy baba, annál intenzívebb ez az igény. Amíg picike, az érintést szinte folyamatosan igényli. Ezért van az, hogy általában hordozóban a babák órákon keresztül képesek aludni, ellentétben a kisággyal, ahol kb. 30 perc után kipattan a kis szemük, és addig sírnak, míg fel nem veszik őket.
Vannak csecsemők akiknek szülői segítségre van szükségük az elalváshoz, nem arra, hogy egyszerűen letegyék őket. Egyes kisbabák maguktól elalszanak, ha letesszük őket az ágyba, de másoknál szükséges a szoptatás, dajkálás ahhoz, hogy el tudjanak aludni.
Egy másik tudományterület a pszichológia az, ami megerősíthet téged a hordozással kapcsolatban abban, hogy helyes, amit teszel.
A hordozás pozitív pszichológiai hozadékának a háttere - a megértés és biztonságos kötődés kialakítása.
Ez az egyik érv a hordozás mellett a megértés és a szükségletek kielégítésének szemlélete.
A testkontaktus egy folyamatos érzékenységet, figyelmet is jelent a baba felé - hiszen rajtunk van, látjuk, érezzük, folyamatosan ki tudjuk elégíteni a baba igényeit. Ráadásul azonnal!
Megijed? Már simogatjuk is. Beszorult egy puki vagy böfi? Már segítünk is. Tele a pelus és jelzi rögtön? Már vehetjük is le a pelenkázáshoz.
Sokan félreértik ezt a szemléletet. Mindig meg kell találnunk az okot! Nem elég csak felvenni, nyugtatni!
Ha a baba sír, és felveszed, többnyire elhallgat. Sokan azt gondolják, hogy azért sírt, hogy felvedd (azért is persze), holott azért hallgatott csak el, mert tudja, hogy ilyenkor segítséget szokott kapni és várja, hogy segíts neki. Például tedd le aludni, adj neki enni, tedd tisztába, vagy szórakoztasd, mert unatkozik. Neked kell kitalálnod, megértened őt.
Meg kell tanulnod, értelmezni babád jelzéseit és soha ne az legyen a szempont, hogy mindenáron hallgattasd el, csak hogy ne sírjon, hanem ha sír, akkor mindenképpen azt az okot kell megtalálnod és kezelned, ami miatt sír.
Ez az alapja mindennek!
Mivel ezen reakciókat a baba megkapja, egy mély bizalmi viszony alakul ki a hordozó személlyel kapcsolatban. Később ezt a bizalmat fogja a baba kivetíteni a világra, a többi emberre.
Ha anya segít nekem, akkor mások is. Ha anya jófej, akkor mások is. Ebből pedig az következik majd, hogy nyitott lesz, bizalommal teli, mer kíváncsi lenni a világra.
A babahordozás elméletének Jean Liedhoff elméleti munkássága tette le az alapjait.
Elmélete szerint, egy dél-amerikai indiántörzset vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az ott élő emberek boldogsága, kiegyensúlyozottsága csecsemő- és kisgyerekkorukban gyökerezik, amikor is a gyerekek folyamatosan testközelben vannak anyjukkal. A jekána gyerekek életük első, karonülő hónapjaikban hordozókendőben akkor is az anyjukra vannak kötve egész nap - és velük mennek mindenhová -, amikor az anyák dolgoznak.
Liedloff levezeti könyvében, hogy az anyja karjában, az anyja testén növekvő gyerek nem félénk és függő lesz, hanem épp ellenkezőleg: a természetes önállósodással nagyon gyorsan "mély és teljes önállóság" fejlődik ki. Hiszen a gyerek újszülött kora óta egyfelől biztonságban érzi magát, másfelől folyamatos kapcsolatban van a külvilág zajaival, mozgásaival, a nappalok és éjszakák anyját érintő ritmusával, a testét érő anyagok, és a hőmérséklet váltakozásával...
Ez a gyerek majd tud magára támaszkodni, és bízni magában - ha előtte anyjára támaszkodhatott, benne bízhatott.
A hordozás atyjának nevezett Jean Liedloff szerint a hordozott "csecsemő akkor tud kitekinteni az anyán túli világra, amikor a testközeli tapasztalat minden védelmét és ösztönző erejét teljes mértékig megkapta..."
Ha hordozol, tehát, nem kell félned, gyermeked merni fog nekiindulni hogy felfedezze a világot.
A hordozott babák bizony lekéredzkednek, kíváncsiskodnak, felfedeznek. Sőt, a hordozott babák lesznek azok, akik egyáltalán nem fognak anya szoknyájához nőni. Ahogy nőnek, az igényeik úgy változnak majd.
A hordozott babák a számos szükségletük szinte azonnali kielégítése következtében, mosolygós, kiegyensúlyozott totyogókká, a világ bátor kis felfedezőivé válnak.
És nincs más dolgunk, mint hagyni őket kalandozni, tapasztalni, hogy saját ritmusukban fejlődjenek.
Megnyugtatlak hát. Nem kényezteted el a babádat, ha hordozod.
Pont ellenkezőleg!
Mindenki jó anya szeretne lenni. Gyakran hagyjuk, hogy gúzsba kössenek mások jótanácsai, értékítéletei. Ne másokra figyelj!
Anyaként neked mindig a gyermeked igényeinek, elvárásainak kell megfelelned. Ha ő arra vágyik csecsemőként, hogy egész nap öleld, akkor azt kell tenned.
Meg fog téged tanítani arra, hogy mire van szüksége. Az anyaság állandó tanulás, folyamatos fejlődés. És amikor újra babát vársz, az egész kezdődik elölről. :)
A szükségleteit szolgáld ki. A titok csak az, hogy megértsd azt, amit jelez, hogy tudd valóban mire van szüksége.
Ne félj tehát a hordozástól! Tedd, amit érzel! Figyeld, értsd meg, és csak szeresd!
A többi jön magától!
Ha még nem olvastad Jean Liedloff munkásságát és könyvét, ajánlom figyelmedbe.
Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában
Oldalainkon megismerkedhetsz a helyes babahordozással és segítünk az eszközválasztásban is:
Miért hordozd a kisbabád >>
Ismerd meg a helyes babahordozást >>
Helyes, ha hordozol, de helyesen hordozol? >>
Hogyan válassz babahordozót >>
Milyen babahordozó való egy újszülöttnek >>
Termékeink között megtalálhatód kedvenc babahordozódat:
Böngéssz hordozóink között vagy tervezd meg saját hordozód
Hordozz praktikusan! Viseld stílusosan! - Gremese
Gremsperger Emese 3 gyermek anyukája, a Gremese Babahordozók készítője, baba- és gyermekhordozási tanácsadó. Keress és kérdezz...
Miért hordozd kisbabád? Hétköznapok a kisbabával
Egészségpénztár
A helyes babahordozásról A helyes babahordozás szabályai
Hogyan válassz hordozót? Segítünk a választásban
A helytelen hordozásról Ártalmak és megoldások